Magamhoz képest...

gyors voltam. Két nap alatt készült ez a táska. Az eredetit a piacon láttam szombat délelőtt. Gyorsan megvettem az anyagot, amit már a héten kinéztem. Délután szabás, varrás, vasárnap befejezés. Sürgős volt a dolog, ugyanis a fiam iskolai cserenyaralásra indult ma reggel Romániába, és ez lett a vendéglátó család hölgy tagjának az ajándéka. Remélem, tetszeni fog neki.

Sorsoltam.

Semmi közjegyző, semmi számítógépes segítség, a kisfiam húzta ki az alábbi kis kupacból a nevet.

És íme a szerencsés:

Gratulálok Mammka! Kérlek, írd meg a neved és a címed, hogy tudjam küldeni az ajándékot!
Köszönöm mindenkinek, aki velem játszott. Készüljetek, már "alig" hiányzik néhány látogató a kétezerhez.

Játsz velem!

Mi történt? Három nap nem voltam itthon, s közben látogatóim száma elérte, sőt meghaladta az ezret. Ennek örömére szeretném meglepni valamelyik olvasómat. Nincs más tennivalód, csak tedd ki a felhívást és képet a blogodba (ha van), és három napon belül hagyj egy megjegyzést nekem!

Végre...

sikerült annyi időt szakítanom, hogy megvarrjak egy táskát. No, nem egy nap alatt készült el, hanem apránként. Most, hogy itt a jó idő, inkább a zöldben ülök, nem a hűvös szobában. Hogy vigyem ki a varrógépet? Hm...

Köszönöm...

vigasztaló szavaitokat. Nagyon jólesik, hogy így ismeretlenül is velem éreztek, és próbáltok vigasztalni. Azért írom ide köszönő szavaimat, mert itt biztosan elolvassátok. Remélem, túl fogok lépni rajta, bár biztosan nehéz lesz, hiszen napi kapcsolatban állunk egymással. Mégegyszer köszönöm mindannyiótoknak!

Ennyi?

Úgy tűnik, számomra mást jelent a barátság, mint annak, akiről azt hittem, a barátom.
Csalódott vagyok és szomorú, mert lehet, hogy véget ért egy barátság, ami számomra sokat jelentett. Lehet, hogy csak én gondoltam barátságnak?  Minden esetre nagyon fáj.

Tavaszi hangulatban...

Táskát varrtam a tavasz jegyében.

A táska mérete kb. 40x35cm. A külső zöld rész zsebként funkcionál, mágneszárral záródik. A füle 60 cm.